Kicsit dühös vagyok. Néha azaz érzésem, hogy van aki azért áll valamelyik párt mellé, hogy háboroghasson. Mert ugye olyan buli az aktuális kormányt szidni, ha az épp nem a mi pártállásunk szerint való. Utáltuk (igen én is!)már az MDF-et szidtuk a FIDESZ-t Nyolc évig gyűlöltük Gyurcsányt meg Bajnait,  most pokolra küldjük Orbánt. Egymás torkának esnek az emberek. Csupán azért, mert más párt szavazótáborába tartozik valaki, képesek letámadni. Pedig nem volt az országnak olyan kormánya, amelyik ne hibázott volna. Nem kicsiket ám, mindegyik nagy baklövéseket követett el. A kis embernek pedig egyiknél sem lett jobb. Mi kis emberek megyünk lefelé a lejtőn, megállíthatatlanul. Hol gyorsabban, hol lassabban, de megyünk(ez legalább biztos). Mindenki amikor szavazni megy, arra a pártra szavaz aki szerinte jót tesz majd kicsiny hazánknak, kicsiny életünknek. Persze mindig kiderül újra és újra, hogy a sült galamb nem fog most sem a szánkba repülni. Ezért viszont nem a szomszéd Mari néni a hibás aki annak idején az MSZP-re szavazott, de nem is Pista bácsi aki hitt az MDF-ben. Még csak Bütyök sem, aki most éppen a Jobbik elkötelezett híve. Az ország  arra halad, amerre mutatják. Mert kétség nem fér hozzá. Látjuk, nekünk azt kell tenni, amit mások mondanak. Közben meg ahelyett, hogy összefognánk, egymás sarkába marunk. Mert a hülye FIDESZ már megint elbszta! Nem jobban, mint a többi kormány. Ez már nagyon nagyon régen el lett cseszve. Hogy mikor is? Ki tudja azt már. Talán már a kezdet sem volt jó. A szocializmus alatt sem volt jó, de már előtte sem.  Az államalapítást látványos felnégyeléssel kezdtük. Igazi keresztény cselekedet volt. Ahogyan a rockoperában mondta István királyunk :"Veled Uram, de Nélküled"Isten kegyelmét azóta nélkülöznünk kell. Talán éppen akkor hagyott el minket az az Isten. Akkor fordult egymás ellen magyar és magyar.. Azóta is így vagyunk. Ha más párthoz tartozol, nem állsz meg előttem. Ha hiszel Istenben hülye vagy, ha nem akkor pláne. Pedig csak el kellene fogadnunk, hogy egy népcsoporton belül is lehet más a véleményünk, hitünk. Kicsit nyitni kéne és nem felnégyelni való embert, embereket keresni. Persze ettől a politika nem lesz  másabb, de talán a közvetlen környezetünk jobb lehet. Ettől mi kis emberek éreznénk jobban magunkat. Mert attól, hogy neked más a véleményed én miért ne szerethetnélek?

Eszembe jutott, hogy honnan is a Banyaci név. Amikor szert tettem rá, hét élőlény lakott szerény hajlékunkban. Rajtam kívül mindenki a férfi oldalt erősítette. Ott volt apukám, ő ugye férfi. Aztán a férjem, kétség nem fér hozzá, hogy ő is férfi. Aztán jöttek szépen sorban a gyermekeink, három gyönyörű kis ördögfióka. Ha már van gyerek, kellett teknős (hímnemű) és egy kutya is, szintén hím. Így voltam én évekig egy szem nőtagja eme díszes seregletnek. Szép lassan elbanyásodtam. Anci, ancimanci, Banyaci...

Teltek az évek, mí egy nap arra eszméltem, hogy kimaradt a menstruációm. Kimaradt hát kimaradt, gondoltam talán már benne vagyok a korban. Az igaz, hogy más ilyen idősen vállalja az elsőt, na de kérem,nekem már van három! Öreg vagyok én már... Hát nem! Kiderült harmincnyolc évesen, hogy bizony áldott állapotban vagyok. Az amnocentézis pedig megmutatta, hogy kislány. Zokogva jöttem ki a rendelőből.

Azóta megszületett az én kicsi leánykám, akit imádunk. Már nem vagyok akkora banya, már csak kis banya. Már ketten ülünk a sprűn....